Mától emelt fővel járok,
mint a hétköznapi sztárok,
akik csak teszik a dolguk,
ahogyan örök a holdút,
az óceán hullámkedve –
vasárnapra, vagy épp keddre.

Mától csak akkor köszönök,
ha az elfogadás örök
és érdek nélkül viszonos,
legyen zsidó, finn, vagy orosz,
ki aurámhoz közelít –
rideg paraszt, sunyi elit.

Mától egy vagyok a sokból,
ki magához tért a sokktól :
születünk, élünk, meghalunk,
s ettől oly gazdagok vagyunk,
hogy legyintünk a hívságokra –
a többi már Isten dolga…

2018.07.20.  Csorba Tibor