Égre mementónak kiáltanak,
Ne pusztítsd el a múltat!
A művészetet, kultúrát olcsón ne add !
Mert állnak még a falak.
Ha szobrot is zúznak, lebontanak,
Hős kezek újrarakják,
Új Kőműves Kelemenek felfalazzák.
Minden téglája kiáltja majd:
„Bonthattok, buldózerek!
Jöhetnek tankok, fegyverek!
Mert itt az új nemzedék
Felépíti a lebontott falat még
A régi helyett.
Megmozdulnak még a hegyek,
Megállt kiáltják, emberek,
Nem, ősi földet nem engeded!
A múlt kiált, s követel.
Követeli a régi hegyet, tavat, tanyát,
Nem adjuk el a hazát!
Nem lesz minden érték eladó, bontható.
Nem kell rá ígéret, sem foglaló.
Az ősi földünk nem licitálható!
Ismét egyesül a két kapufélfa.
S nem csak vendég leszel otthonodban.
Ősi földön szabadon száguldhat a vonat,
Repül veled, mint a gondolat...
Nem a haza, nem lesz eladó!
Nem is kell rá senkitől foglaló!
Trianon vétke örök marad!
Hiába döntötök le templomot, falat,
Trianon vétke fejetekre száll!
A vétkesek falai is repedeznek már...
Mert nem lehet egy nemzetet szétdarabolni,
Múltját eltörölni, meghamisítani, megtagadni!
Nem lehet szobrokat ledönteni,
Várakat felgyújtani...
Mert eljön egy idő, eljön lassan,
Újraépül a lebontott fal.
Új harangok megszólalnak,
Új padokban az ősök helyet adnak,
Új szíve lesz a szobornak.
Szebb lesz, mint volt a szétzúzottnak.
Eljön az idő, és ti féljetek!
Mert bepiszkoltátok kezetek, lelketek.
Egy nemzet tér magához újra.
Összefog, s akkor megmutatja,
Ősi földjét védi, s karvalyoknak nem adja!
Mosonmagyaróvár, 2013. június 17.
TM
