Oly messze vagy,
s én álmodom,
hogy itt leszel egy hajnalon,
hogy csókot lehelsz szomjas számra,
s így ébredek egy szebb világra.
Simogatod fáradt kezemet,
s letörlöd a múlt okozta fájó könnyeimet.
Átölelsz féltőn, szeretettel, gondosan,
ahogy anyám tette, mikor még gyermek voltam.
Kell az oltalom, megfáradt testünknek biztos nyugalom,
hogy ami még hátra van, azt éljük meg együtt végtelen boldogságban.
Oly jó öledbe bújva érezni a bőröd illatát,
várni a mézédes csókjaid ízét, zamatát,
a kezed puha érintését,
melybe a szívem úgy beleremeg, hogy reszketek.
Álmodom, és várom a csodát,
hogy itt leszel, és miénk lesz a földi boldogság.
Álmodom tovább.

2023. augusztus 3.