Jóbarátok, még ne temessetek,
hisz a föld még nem éhezett meg rám,
és még nem írtam meg a verseket,
amiért világra szült az anyám!

Nem daloltam végig a dalomat,
pedig a szívem már félredobol,
a vén Káron is folyton halogat:
ha elszív egy szivart, újat sodor…

Még nem súgtam szerelmet a nyárnak
és már az ősz kacérkodjék velem?
Alig temettem el az anyámat,
s már műkőbe írnátok a nevem?

Jóbarátok, hát ne siessetek –
viseljétek el a lélegzetem:
nektek is porból lett a testetek,
ti is zéró vagytok a négyzeten…

   2018.11.19.  Csorbatibi