Fejemben a gondolat
felőrli lelkem,
malomkőként súlyt le rám
az életnek terhe.
Fáj az élet cseppje,
keserű, sótlan,
sanyargatott sorsom
kiszáradt folyócska.

Tátogó halként
medrében vergődőm,
elfogy lélegzetem,
elfogy minden erőm.
Forró levegő
kavarog felettem,
szurkál lángja,
felperzseli testem.

A nappalok hegyek,
dombok az esték,
óriások a percek,
a pillanatok törpék.
Homokszem az idő,
elfújja a szél,
elfúj engem is,
ki alig, alig élt.

2023. április 16.