Remete sors csalfa illúziója
Rászed, majd gépekhez láncolod magad,
Csak vibráló képsor, hazugság marad,
Ujjaid vonzza a klaviatúra.

Nem találsz másra, mint irigy haragra,
Ecetben áznak a negédes szavak,
Mérgező világ és ártó akarat,
Lecsapnak rád, akár sas a prédára.

Mindenki azt hiszi, hogy igaza van,
A kritika olykor már gátlástalan,
Kedves kapcsolatot ront, lebont.

Szemcsés füsttel telik a fáradt alkony,
Gondolkodsz válaszon, záró mondaton,
Mikor lecsukja szemét a horizont.

2017. 02. 01.