Mi az, min fordíthatok, és amin már nem,
honnan is, tudhatnám, hol a bölcsességem,
tán volt, de valahol elvesztettem régen,
hiába keresem földön és az égen.

Sápadt fénye lettem az épp fogyó Holdnak,
még azt sem tudhatom, mit hozhat a holnap,
a gondolataim manipulálódnak,
körülöttem mindent ki kell, hogy kapcsoljak.

Maradék időmnek koktélját keverem,
olykor elmélázok messzi füstjeleken,
csillagok ekézte végtelen tereken
sehol sem találom a majdani helyem.

Beszippant egy fekete lyuk sötét szíve,
eltüntet mindent az elnémult semmibe,
gőzökből sűrített halott szigetekre
száműzve, mi várhat emberre, Istenre. 

Nyitott szemmel járok, és nem vakoskodok,
döntenek helyettem rég elporladt okok,
majd levedlem magamról, mi ósdi, aszott,
tovább verek egy repedt, bennszülött dobot.

2020. 05. 30.