Ahogy az eső mossa a köveket,
úgy tisztul a lélek a múló időben.
Születik, fejlődik, tanul és játszik,
arcán a gondredő még nem látszik.
Elindul bátran, tettre készen,
saját útját járva, szabadnak érezve.

Idővel szabályok falába ütközve,
szívére mohaként erős kérget növesztve.
Fájdalom, csalódás, veszteség,
rögös út, küzdelmes évek, de
a fiatal, erős, jövőbeli képek
válnak célokká, értelmet nyernek.

Visszanézni nem kell, mindenből
jutott, szeretet, öröm, barátok.
Akik elkísérnek végig, vagy félúton kiszálltak.
Letisztult gondok, mély ráncok titkai,
a vénülő idő nyugvó szépségei.
Mint eső után az égbolt, oly
tiszta lesz a lélek, az idő és az út
így érhet majd véget.

TM