A nő kíváncsian lépett be az ajtón.
A kicsi lakás előterében állt.
Halkan becsukta maga mögött az ajtót, és felkapcsolta a villanyt.
Tekintete végigsiklott az előtte feltáruló tárgyakon.
A sarokban az állófogas, rajta egy kék színű esőkabát, egy esernyő, egy kék válltáska, és egy kék pulóver.
A cipőtartó egy pár papucsot, egy kék színű tornacipőt rejt.
Egy vitrines szekrény áll a fogas után.
Csupa üveg, tartalma jól látható.
Tele van apróságokkal, a nő kinyitotta a szekrény ajtaját, és kezébe vett pár dolgot. Egy születésnapi bögre, porcelán angyalok, mécsestartó, füstölő, díszgyertyák és még nagyon sok apróság tárult elé.
Mégis a szeme az ékszertartón időzött legtovább. Csodálatosnak tartotta az ásványokból összegyűjtött ékszereket. Rózsakvarc karkötő, hegyi kristály nyaklánc, ametiszt kőből készült fülbevaló, holdkő, turmalin, napkő, larimar. Szinte minden drágakő itt volt, amit csak ismert!
Furcsa, de kellemes érzés járta át a szívét. A tárgyak mesélni kezdtek.
A soha nem látott asszonyról, a bánatról, keserűségről, a túlélésről, megbánásról, a megbocsátásról, a lelki befelé fordulásról, az ásványokról, gyógyfüvekről, emberek segítéséről.
Mintha az élet apró emlékei az Élet után beszélni kezdtek volna. Soha nem találkozott Anyjával, de ahogy a tükörbe nézett, tudta, Anyja néz vissza rá.
Kék színű dzsekijén összehúzta a cipzárt, lekapcsolta a villanyt, és halkan becsukta maga mögött az ajtót.