Múlt időben a Korkovánon
/Erdős László, öcsém emlékére.Névnapomon húnyt el. jul.26.
Nemrég egy nyári nap, néma csendben
Szólt egy telefon , egy kedves hang
Rácsos ablakaim mögül csalogatott
Badacsony - Korkovánra hívogatott..
Gyere velünk a Korkovánra
Hol szőlő kordon sorban áll
Napfény játszik a szőlők között
S jó barát átkarol, boldog öröm vár..
S én betegesen, de elindultam
Kedves hívogatóim felé
Magam mögött hagytam a magányt
Mely a lassan járó öregeké...
Sógornőm és testvér öcsém jött,
Szeme huncutul ragyogott
Tudta,ha ő hív a Korkovánra
Mindig megyek, s boldog vagyok...
S bejártuk környékben hegyeket, völgyeket
A felhő sírt távolban, hullatta búcsú könnyeket
A Balaton tükre lenyugvó fényt küldött
S utolsó üdvözletet-...
Akkor még nem tudtuk ez az utolsó nyár
Utolsó örömet adott nekünk a napsugár
Tüzet gyújtott a nap az ég peremére
S lassan bukott le a Szent György hegy mögé integetve...
Mind ez, csak emlékkép csupán
Bús madárként zárt karjába ismét a magány
Elmentél testvérem, s hullnak néma könnyeim
Szívemre szakadt a mély fájdalom és a kín...
Hívnálak én is, hogy elűzzem örök magányodat
De az Isten még számomra titkokat tartogat
Elhalkult már köztünk:” szeretlek” az utolsó szó
Isten veled sírtam, a fájdalom le nem írható!...
Mosonmagyaróvár. 2018.07.26.
