Elmúlt a csatazaj, az izgalom, a fémjel,
a durrogtatás, a várt kabarék.
Eltűnt az éhes útról a sok söpredék.
Egy árva gyermek utánuk nézett. Amott
takarja magát éhség szégyene
egy újságlappal, s falhat, ami még maradt

Most meg kell, hogy újuljon lelkünkben az ének,
a múlt balga bölcsessége, nagy tanulság. Vétek,
ha nem jól lépsz a köveken, megbotlik lábad.
Simogasd el a még a meglévő barázdákat.

S a jövő, ne maradj le. Itt megint nagyot kacag.
az idő . Nézz körül, talán ha szabad a zebrán
átmenni,  mint egy hídon,  vagy mókusnak a fa ágán
eljutsz  ahova tervezted, legyen szavaid mindig igazak.