sötét fellegek gyűlnek az égen,
lassú eső áztatja a tájat,
megtisztul a föld, a fa, a lélek,
körbevesz a friss illat, szétárad

bennem is, s lassan csitul haragom,
s ahogy az ablakon lecsorogva
sok kis esőcsepp hangját hallgatom, 
úgy állok magányomban, szorongva

fejemet az ablaknak támasztom,
sötét az éj, hideg, s nekem könnyebb,
ha hagyom, és a magányt választom,
de legurul arcomon egy könnycsepp...

2019. január 20..

A verset az Internetről letöltött kép ihlette