Rám zárta ajtaját a magány,
Innen ki, se be nem juthatok.
Mit érdemlek én a sorstól,
Istenem, most megmutathatod.

Szomorú csendben telnek
Ünnepek és hétköznapok,
Csak a természet nyújt erőt,
De ott is a csend eluralkodott.

Néha megszólal egy madár,
De ősszel ő is szomorú már.
Nap sem ragyog a fák közt,
Néma minden, az erdő, a rét, a határ.

Tudom a magánytól én el nem futhatok,
Lépteim lassulnak, lelkileg is fáradok.
Ó, jöjj el te szép kikelet,
Ragyogjon a nap a fák közt, hozzon örömet!

Mert öröm nélkül szomorú a lélek,
Nem szól a dal, mindenütt csend lett.
A magány nem enged, szorítja a szívemet,
Távol az örömtől, mindenki elfeled.

Mosonmagyaróvár, 2023. szeptember 30.