Ülök a vágyaim néma folyosóján
A magány leple mindent betakar
Néha egy, egy madár dalol csendben..
A fák ágai közt turbékol egy vadgalamb.
Nem tudom, mit hoz még a magány?
E néma csend partjainál...
De tudom én dalra, kacagásra vágytam
S átölel kedvesen egy, egy unokám....
Most csendben fújdogál egy szellő
Elszáll mellettem egy fütyülő madár
S a fák sűrűágai közt rám kacsint a napsugár
Kaktuszvirágaim közt szívem szeretetre vár-..
Ülök vágyaim csendes folyosóján
Ide nem köszönt be senki már!
Messze, messze egy sírhalom rám vár
S tudom nem sokára megérkezem……
S a néma folyosón bekacsint a napsugár
Muskátli, virágzó kaktusz táncot jár...
Hűvös szellő nem ölel már
Viharos szél vészt jóslón muzsikál...
S én csak ülök életem hosszú folyosóján
Köszönök, rokonok, jó barátok Isten veletek
Éveim hosszú útját bejártam
Köszönöm Istennek, hogy itt lehettem veletek...
Már , csak egy kicsi szeretetre vágyik szívem
Emlékeimet magammal viszem
Ragyogjon rátok a felkelő nap sugara
Boldog órák sokasodjanak békében, ezt kívánva...
Dáma Lovag Erdős Anna verse.
Mosonmagyaróvár.2026..07.03.
