A színes, őszi erdő szélén
Egy öreg, magányos pad vagyok.
Az életem csöndes és békés,
Árny és napsütés az avaron.
Röntgenképe fának az árny,
Sötétbarna színe oly csodás.
Aranyszíne a nap sugarán,
Tölgyfa alatt állok ostobán.
Lelkem szeme múltamhoz társul,
Anyóka ül engem figyelve.
"Egész padlényem belekábul,"
Nettségét vesztve ül lihegve.
Arca tele izzadságcseppel,
Hajlatokban ázott ruhája.
Hálás érte, hogy leülhetett,
Jön elébe az unokája.
Ó, ha tudnák, mennyit aggódott,
Hogy összetartsa a családot.
Ahol kellett, ő mindig ott volt,
Stresszes, szereti a világot.
Szíve is gyenge, hamar izzad,
Ezért senki ki ne gúnyolja.
Megértem, mert az egyik inam
Felhasadt, szú serceg, rombolja.
2023. február 4.
Idézet Tóth Árpád: Egy pad elégiája című verséből.
