Bátor vagyok, indulok messzi útra,
Hol szabadságérzetem végtelen.
Megismerni, milyen látvány a puszta,
Hová vágyott már amazon lelkem.
 
Az avasokon át siklik a szánkó,
Védőként a puskám készenlétben.
Hű farkaskutyáim a jó vigyázók,
Ordító hangjuk jelez veszélyre.
 
A lehulló hópelyhek keringőzve,
Lebegve a lágy szellő ölében.
Táncot járva hullanak le a földre,
Utamon  lett nyugalom és béke.
 
2017. november 8. 

TM