Szívem faragtam sziklába,
hatalmas hegy oldalába,
az esthajnalcsillag vezet,
kövesd a jelet, a kezet.
Magányos cédrusként állok,
egymagamban itt e tájon,
szellőt kértem hozzon felém,
hatalmas tenger nyílt terén.
Könyörögtem fényes naphoz,
ragyogja utad a parthoz,
szirén énekemet súgtam,
felhőknek s a holdnak búgtam.
Szomorú dalom, Jöjj vissza,
csak egyszer, s könnyim elissza,
kiszáradó gyökereim,
bús, elhaló reményeim.
Vártalak, de te nem jöttél,
égi villám szíven döftél,
elhagytak már a csillagok,
s magányomba belehalok.
