Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A mag

Mezei István
Mezei István képe

A lényegem mindig is ugyanaz marad,
húsomba ágyazott, barna almamag,
halálomig vállalom magamat.
Ha jött a sötét, és igaztalan támadt,
„sohasem fogtam be a peres számat,” +
bár tudtam, hogy marginalizálnak.       
Idebenn csend honol, odakinn áll a bál,
a környezet bontogat, majd renovál,
egyenes a gerinc, bár fáj a váll.
Az őszinteség mindig kontraproduktív,
a hasznos hazugság hasztalanul hív,
elárul arcom, a szavam is híg.
Mindennek oka a mag, mit elvetettek,
szkeptikussá tett, lettem őseretnek,
nem hiszek pillanat- embereknek.
Régóta valahol, ott, mélyen, legbelül
lenszőke csellós lány egy kis széken ül,
játékát csak én hallom egyedül.
Akár két évesen a vizet taposom
ma is, ha kell, átúszok a tavakon,
a kabinom zizegő nádasom.
Képesség, adottság, megrögzült szokások,
a kristálygömbömben semmit sem látok,
csak délibábot, homályos álmot.
Vétkek, szenvedélyek és makacs mániák
alatt megroppan az elszáradt faág,
nem törik meg létem kemény magvát.
Pár dögkeselyű már rég szemezget velem,
kedves madaraim, egy kis türelem,
a mag megmarad, mert az a lelkem.      
Még vénen is vad virgonc, búskomor kamasz,
a szívemben virág, két kezemben gaz,
díszletem kopott, vagyok ugyanaz.

+ József Attila 

2020. 09. 08.     

Rovatok: 
Vers