Amikor arról volt szó, hogy írjak magamról valamit, elgondolkodtam mit is írhatnék.  Nem könnyű az embernek magáról írni.
Debrecenben születtem – és élek.    
Talán, annyit elmondhatok, hogy szeretem az életet. A családomat, az embereket, az állatokat, a természetet. Mindent, mit Isten alkotott. Lelkesít, és szeretem az alkotás örömét. Nem igazán értem, miért is akarják az emberek tönkretenni azt, ami eredetileg szép és jó.
     Igyekszem örülni mindennek, a legkisebbnek is. Örülök annak és hálás vagyok, hogy felkelt a nap, hogy élhetek, hogy meg van minden, amire szükségem van, amennyire lehet, egészséges vagyok, hogy viszonylag békében élhetünk és sorolhatnám sokáig. Igyekszem jóban lenni a környezetemmel. Nehezen viselem a bántásokat, az igazságtalanságot. Régebben gyakran harcoltam ellene, mondjuk, állandóan harcban álltam a világgal. De, mára már lecsillapodtam. Már sok mindent másképp látok. Elnézem a fiatalokat, akikben még ég az a láng, ami bennem már csak parázslik. Kezdem megérteni az idősebb korosztályt. Kezdem érteni azokat az „elnéző mosolyokat” az arcokon. Néha már én is mosolygok, amikor körülöttem tombol a vihar. Milyen jó lett volna, ha sokkal hamarabb tudom azokat a dolgokat, amiket ma már tudok! Vajon, mi lett volna akkor? Jobb, vagy rosszabb? Hogyan alakult volna az életem?
     Rájöttem. Ahhoz, hogy hasznát vettem volna éveim tapasztalatának, már ezzel kellett volna születnem. Talán akkor… minden másképp lenne!
Örülök, hogy rátaláltam a Béke Szigetére, azokra a Magyarerős barátokra, akik feltétel nélkül fogadtak be! Egy másik családom lett általuk. Köszönöm Nektek, az elmúlt éveket!

Debrecen,2017.03.19. B.Sz.É.