Szonett mindenkinek

Magamról mesélek, rólatok szólok,
csak szállunk és lebegünk a kopasz, tar
ágak közt, ajkunkon mégis szól a dal,
csodálnak miket messzi galaxisok.

Egyedül is veletek együtt vagyok,
mert bennünket majd egy közös föld takar,
és egyazon bánat, bú és féreg fal,
reklamálni nincs lehetőség, sem ok.

A lelkünkben a remény még repül, leng
az éjek után a hajnal feldereng,
de végül minden a semmibe omol.

Ravatalon rég a szép ifjúság,
előttünk még az utolsó nagy tusák,
magamról írok, rólad serceg a toll. 

2015. okt. 26 .