Isten megáldotta a magyart,
Mikor megszülettél,
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél,
Magyarok "Himnusza" a létnek.
Benned zengenek múltak és keservek,
Magyarok ajkán győzelmi ének.
Mert "Megbűnhődte már e nép
a múltat s jövendőt"!
Elsírt már minden könnyet, keservet,
Lerázott már minden láncot,
Kivívta békében a szabadságot!
De szabadság csalfa remény.
Nem pihen, mint madár a fészkén.
Bűnt bűnre halmoznak fel,
Szívünk keserve sose múlik el.
Kárpátokkal ölelt szent földet
Mindig szabdalják tőlünk,
Vagy csellel, vagy háborúval
Csapolják meg vérünk!
Elterelik Dunánkat, Tiszánkat,
Fel-feltámad ellenünk
A vad gyalázat,
Szép hazánkat csonkítják.
Amerre csak lehet,
Nem szárnyalhat szabadon a képzelet!
Külhonban vitáznak,
Mi volt bűnünk régen,
Mikor hunyt le csillagunk
A nyugati égen.
Hiába vigyáztuk hősi áldozattal,
Vesztesek mi voltunk minden kárhozatban!
Forradalmi láng gyúl
Mégis a magyar szívben,
Himnuszunk erőt ad minden ütközetben.
Nem veszünk el addig,
Míg a múlt él a szívünkben.
Él még a magyar virtus a lelkekben!
Nem lesz semmi baj,
Csak fogjunk össze végre,
Reménycsillag fut fel ismét az égre.
Mert "Megbűnhődte már e nép"
Ami bűne volt régen.
Örömben, bánatban zengjen az ének.
Himnuszunk szárnyaljon fel a magyar égre,
Töltse el lelkünket igazi ünnep!
Kultúra napja : Himnuszunk születése
(1823. január 22.)
TM
