Magyar vagyok... és önzőn
Mondom, én magyarnak születtem,
Mert itt ringatták bölcsőm,
És itt élhetek becsületben.

Ó, hányszor hallottam már
Oly hamis, bántó felhangokat,
Hogy magyar csak az már-már,
Ki Rá adja szavazatokat.

Magyar vagyok... vállalom,
Akkor is, ha nekik nem tetszik,
Büszke vagyok... s válaszom:
Büszkeségem tovább növekszik.

Ó, hányszor hallottam már
Oly hamis, bántó felhangokat,
Hogy magyar csak az már-már,
Ki Rá adja szavazatokat.

Magyar vagyok... és hitem
Erős, mély érzés, nem homokvár.
De nem bízom bárkiben,
Ki tudja, hol az országhatár?

Ó, hányszor hallottam már
Oly hamis, bántó felhangokat,
Hogy magyar csak az már-már,
Ki Rá adja szavazatokat.

Égbe kiáltom, hallhasd
Magyar vagyok kicsiny hazámban,
Kell, hogy hangomat hallasd,
Hittem anyámban, és apámban.

Ó, hányszor hallottam már
Oly hamis, bántó felhangokat,
Hogy magyar csak az már-már,
Ki Rá adja szavazatokat.

Ébredjünk fel végre már,
Mert fetrengünk csak rothadásban,
Nézd, ez gyönge kártyavár,
Hát ne segítsd a roskadásban.

Ó, hányszor hallottam már
Oly hamis, bántó felhangokat,
Hogy magyar csak az már-már,
Ki Rá adja szavazatokat.

A szíved legyen nyitott,
Magyart ne származásban keress,
Nem lehetsz oly bigott,
Hogy jóérzést imával temess.

Ó, hányszor hallottam már
Oly hamis, bántó felhangokat,
Hogy magyar csak az már-már,
Ki Rá adja szavazatokat.

Magyar vagyok... fogadd el,
Kis hazámban egy érző magyar,
S bár hajónk csak vesztegel,
Várom, hogy végre vihart kavar!

2015. július 20.