Kapaszkodjunk össze mi, MAGYARERŐSÖK,
keljenek életre a néhai ősök!
Hallgassuk intelmük, mit mondottak sorba!
Enyészet rozsdája múltunk ne rombolja!
Álljunk egymás mellé, egyenes derékkal,
írjunk prózát, verset, tisztító szándékkal.
Melyben megidézünk minden élőt, holtat,
valamikor, vagy ma, Jó MAGYAROK voltak!
Emlékezzünk rájuk, sercegjen a penna,
hallgassuk meg, vajon, mit üzennének, ha,
csalárd, galádságból közibünk férkőzne,
akár csak egy is, ki, eszméket fertőzne!
Sorvadva pusztulna Anyánk, dicső NEMZET,
melyet hét vezérünk vérét ontva szerzett!
Jóslat, prófécia Emese aludva,
látta, miből Álmost világra vajúdta.
Tudd, hát honnan ered, folyónak szalagja,
sziklák közt bukdácsolt, majd rónán szaladva,
Kárpát koszorúba illesztve fonalát,
Méltósággá lassult mikor haza talált.
Legyünk ehhez méltók, ne feledje senki,
inkább tudjunk holnap, egyel többen lenni.