Álltam az ország tetején,
Hömpölygő ködtenger
Szállt felém,
Távolból a Kékes
Hegycsúcsa ragyogott,
Köd takarta el a napot.

Hallgatott a lent,
Ragyogott a fent,
Mily sok szenvedés
Sóhajt odalent.

Tiszta kék égbolt ránk borult,
Ködtenger elnyomta a bút.
Vidám hangok szálltak felém,
Fölötte álltam a köd tengerén.

Madár sem dalolt,
Nem fájt a múlt,
A néma csend átkarolt,
Eltörpült a gond.

Zúzmara terhükkel
A fenyőfák vigyázzban álltak,
Néma katonái e csodás világnak.
Hófödte bércen megcsillant a nap,
Isteni fohász szállt alant,

2003. "Jelet hagyni" c. kötetemből