Szonett
Maradj itt mellettem, mert nő a sötét,
Halálba libbennek fonnyadt levelek,
Múlásuk idézi már a telemet,
Talán Veled még magamra lelhetnék.
Nem látni, de lent mélyül a szakadék,
Kihűlt szobámban megfagy a lehelet,
Légy a közelemben, amíg csak lehet,
Iszonyat a magány, kérlek, maradj még,
Jeges csillagok, és didereg az űr
Ott, felettem, a mindenség még megtűr,
Néha felriaszt, majd lágyan átölel.
Nincs sok közöm a mához, a holnaphoz,
Ami hátra van, nem sok örömet hoz,
Maradj még velem, már nem sokáig kell.
2016. okt. 14.