Nézem az órát, várom a percet,
mikor megláthatom
a két szemedet!
A két szemedet, melyből
felém árad a szeretet fénye,
mely szívemnek, lelkemnek
féltett reménye!
A mosolyod, mely mindig
engem magával ragad,
s a szádból felém áradó
csodálatos szavak,
melytől a szavam elakad!
Együtt kacagni veled
oly csodás,
és ez számomra nem látomás!
Hiányzol minden percben,
ha nem láthatlak,
hiányzol, ha hallhatom
a hangodat,
hiányzol, mint a sarjadó vetésnek
a tavaszi eső,
és a nap sugara, a melengető!
Hiányzol nagyon.
Ólomlábakon csoszog az óra mutatója,
ha nem vagy velem, és gyorsan szalad,
ha átölel a két kezem!
Kérlek, örökre maradj velem!

2026. február 25.

TM