Nincs véletlenül egy messzelátó a háborús relikviáid között ?   Mert ha lenne,  most láthatnád : eltalált egy repeszdarab. Rajtam ez már nem ütött halálos sebet,  csak  éppen eltalált.  Csak  fájt!
   1952 évét írtuk.  Nyár volt,  nagy hőséggel.  Munkában amolyan szieszta idő.  Bátyám és barátai a paragon legeltették legfőbb háziállatainkat a teheneket. A nagy melegben a tehenek a paragi fák árnyékában elfekve kérődztek.  A gyerekek a közeli gémeskút hűvöséhez húzódtak, denyughatatlanok voltak,  játékot kerestek.
- Most úgysem jön erre senki,  megnézhetnénk azt a valamit,  amit a múltkor találtunk.
Áradások idején,  helyenként,  akár két méter mély szakadékot is  kimosott a hegyoldalról lezúduló víz.  Ilyenkorra a szakadék már kiszáradt,de jó hűvöset árasztott,  ezért szívesen játszottak benne,  bújócskát,  számháborúsdit a gyerekek.  Egy  ilyen alkalommal találtak rá egy furcsa fémtárgyra.  Elmentek  hát a szakadékba, és  lassan,  körbe kaparva , kiszedték a földből.  Elvitték a kúthoz. vizet húztak, és megtisztították.
   Eleiben minden gyermek körülállta,  csodálattal nézte,  megfogdosták.Aztán valamelyik kitalálta, - meg kellene nézni  mi van benne ?  jó nehéz, ha elvinnék a vas gyűjtőbe,  sok pénzt kapnának érte. Akárhogy forgatták,  nézegették,  sehogy sem látták van e benne valami.A furkós bottal  ki kell ütni a fedelét,  mondja egyikük.  Bátyám merész gyerek volt,  ő vállalta az ütögetést. Nem történt semmi.Azonban a kiváncsiság még jobban hajtotta őket.  Kővel kellene  ütni,  annaknagyobb hatása lenne.  Találtak  alkalmas  köveket.Az egyikre rátették, míg  a másikkal óvatosan ütni kezdték.  A  gyerekek  többsége  ösztönösen elszaladt, és aprócska búvóhelyről  figyelték mi fog történni.  A kő alátétről lecsúszott az a " bizonyos " , ezért az unokabátyám  tartotta, a bátyám meg  rácsapott.
   És...hatalmas robbanás rázta meg a földet,  hangjára a közeli szőlőkben dolgozó férfiak azonnal futni kezdtek a gémeskút felé.A tehenek fülsértően bőgtek,  több gyerek  vérzett, de ők tudták elmondani mi történt.
   Meghozták a hírt otthonra.  Anyám eszeveszetten őrjöngött. Apám és Sanyi báttya befogták a lovat, szénát raktak a kocsiderékba, úgy mentek ki a paragra. Mire hazajöttek, a Heiczinger doktor  bácsi is ott volt. Nagyon jól emlékszem a pillanatra, ahogy felemelte a szénát! Teljesen megfeketedett test darabot láttam. Igen! darabokban hozták haza a bátyámat. Az unokabátyám, még elvitte a mentő,  de  már a kórházba jutás előtt  ő is meghalt. Az evangélikus temetőben, közös sírba vannak eltemetve.  Sír kövükön a felirat:  Itt nyugszik   Trenka János  és Skrabák Pál éltek 16 évet.  A háború gyilkos  fegyvere  oltotta ki életüket. Úgy  mondják: aknát robbantottak.   
   A köztemetőben újonnan épült halottasház emlékfalára,  a háborúban elhunyt, vagy elveszett katonák nevei mellé,  felkerült az unokatestvérem és a bátyám neve is, merthogy  ők is a háború áldozatai.
Hát ezért  fáj