Maskarába bújjunk vízkereszt után,
hogy ne ismerjen fel a saját kutyám,
kint a téren kezdjük, nagy tüzet rakunk,
egymás karjába belekapaszkodhatunk.
Vagy farsangi bálba, fényes táncterembe,
intarziaparkettás, freskókkal díszítve,
ruhakölteménnyel megadni a módját,
de csak ha megvan hozzá a gazdagság.
Ám azoknak ott még álarc sem kellene,
mert mindig az van feltéve a fejre,
egymást úgy ismerik, mind kaméleon fajta,
tele van zsebük, mint dohánnyal a pajta.
Nagyúri dámák, sunyi, ravasz bankárok,
peregnek a dobok, szólnak a fanfárok,
ám kint a téren ott a rongyos banda,
sűrűn kerül vonóra a hegedűgyanta.
Hajnalban hintók helyett limuzinok állnak,
míg a téren egyesek a padokon hálnak,
így lett vége a felemás farsangi bálnak,
szanaszét hevertek tört pillangószárnyak.