Bújt a lágy esti fény
Holdnak arany ruhájába,
ekkor kívántál menni
az esti maszka bálba.

Kérdezted melyik ruhába
válaszoltam a piros pöttyösbe,
kendő is megvan hozzá
így újra lennél friss menyecske.

Hátul kösd meg babos kendődet
formás lábaidra piros csizmádat,
tedd szemed elé fekete maskarádat,
így fel sem ismerik arcocskádat.

Előre tudom te leszel a legszebb
szőke copfjaid csapdossák válladat,
sok irigyeid össze-vissza súgnak
vágyakozva szorítanák derekadat.

De majd az utolsó tánc után,
lehullik álarc nincs pötty a ruhán,
csókot vetsz hanyagul mindenkinek,
lám az emlékek már csak ilyenek.

Varga István Barcs