Bújt a lágy esti fény
Holdnak arany ruhájába,
ekkor kívántál menni
az esti maszkabálba.

Kérdezted, melyik ruhába,
válaszoltam, a piros pöttyösbe,
kendő is megvan hozzá,
így újra lennél friss menyecske.

Hátul kösd meg babos kendődet,
formás lábaidra piros csizmádat,
tedd szemed elé fekete maskarádat,
így fel sem ismerik arcocskádat.

Előre tudom, te leszel a legszebb,
szőke copfjaid csapdossák válladat,
sok irigyeid összevissza súgnak,
vágyakozva szorítanák derekadat.

De majd az utolsó tánc után
lehullik álarc, nincs pötty a ruhán,
csókot vetsz hanyagul mindenkinek,
lám, az emlékek már csak ilyenek.