A templomok halk imái adjanak nyugodalmat
liliom illatú fáradt lelkünk vétkei üdvözülésének
a fátyolba burkolódzott csendben.

A megfáradt emberek
lehajtott fejjel, imádkozva adják át magukat
a megbocsájtás szent oltalmának,
mely megtisztítja a hétköznapi bűnök
bűzös verejtékétől.

A nyomor, mely sárba húzza 
agyongyötört  életük mindennapjait,
most megpihen, lelkük csendesen szendereg,
s a jövő reménye gyertyalángként libben
a templomi félhomály tömjénfüstös imái között.

Itt megnyugszik a test, a lélek, 
s reménnyel vértezve, bízva Isten kegyelmében
lépnek ki a templom védő oltalmából
a rideg valóságba.

Így száll sok-sok lélek megnyugodva,
szívében reménnyel néz a jövőbe.