Meggyújtok egy gyertyát remegő kezekkel,
S eggyé válok mind e négy lobbanó csenddel.
Ragyogj teljes fénnyel, Advent koszorúja,
Szeretet lángjától fényárba borulva!
Várakozásunknak törékeny órái,
Csöndesen peregnek… mégis oly jó várni;
Bárha el sem hisszük, bárha láthatatlan…
Vágyjuk, hogy feltünjön emberi alakban.
Csillagot keresve felnézek az égre.
Talán súg valamit hitemnek reménye?
Talán felragyoghat tőlem messze, távol,
Valahol egy ócska betlehemi jászol?
… Meggyújtok egy gyertyát csöndesen merengve…
Sóhaj száll lelkemből a magas Egekbe:
Jöjj el néma perccel, ó, fenséges óra!
Vágyik már e világ égi Megváltóra!
