Húsz év egy házasságból is elég... - szokták mondani. De nem egy olyan cicából, akinek a szívében annyi szeretet volt, mint Kacor cicáéban. 
Tudom, a húsz év macskakorban 140 évet jelent. Tudom, nem élhetünk örökké, de mégis...
Ő volt, aki ha bánatos voltam, dorombolásával vigasztalt,  szeretetével simogatott. Odabújt hozzám ha dolgoztam, ha lefeküdtem aludni, a fejem fölé kuporodott, és addig simogatta a hajamat, amíg ő maga is álomba szenderült.
Ha vendégek jöttek, ő volt az, aki legelőször üdvözölte őket - mint egy fogadóbizottság. Leült közénk és hallgatta csöndesen, miről beszélgetünk. De mindig ott volt közöttünk. Nem tépkedte a föggönyöket, az ágyak kárpitját, nem követelőzött a kaja után. Türelmesen megvárta, amíg kap. Sose mart ki senkit, sose harapott, mint más cicák, de pusziból bőven adott mindenkinek.

Tudom, hogy szeretteinket elveszítjük egyszer, tudom, hogy  Ő "csak" egy cica volt, de nekem 20 éven keresztül "társam", családtagom. Nagyon-nagyon fáj az elvesztése, mert Nála kedvesebb, szerető szívűbb cicát nem ismertem.
Nagyon fog hiányozni...