Októberben már meghetvenesedek,
De nem vagyok gyenge nyámnyila legény,
A patikába is elballagok én,
Mikor megtalálom a receptemet.

Már enyém, érvényes az életbérlet,
Bár sokszor elestem a sorsom jegén,
Ma ingyen csúszkálok, mint vén süvölvény,
Csak reménykedek a stiklik helyett.

Mikor töprengek bajokon, koromon,
A sliccemet olykor félre gombolom,
Vigasztaljatok unikumok, jó sörök.

Napom egyhangú, csóktalanul sivár,   
Biztos az én hibám, nem kísér a báj,
Órám áll, az idő röhögve pörög.