- Nézd, Apu, integet az angyal! – mutat a rózsaszín kabátos kislány a magasba.
- Gyere már, elkésünk! – mordul a férfi fel sem pillantva, miközben keresztülvonszolja a téren.
A hétfő hajnal a szokásos kíméletlenséggel hasad az ásítozó városra. Csak még öt percet... – sóhajtják a Városliget fái, mielőtt kénytelen-kelletlen átadják magukat a járókelők és a kipufogóbűz kavalkádjának.
Az angyal éberen pillant le a félálomban cirkuláló emberekre. Elképzeli, hogy megrázza a várost, mint egy alvó dunyhát, és igazgyöngyökként szállingóznak szét a felébredt életkedv-pelyhek. 
Az aszfaltra szökken. Tudja, ma különösen sok dolga lesz. Kapucniját arcába húzva elvegyül a munkába siető tömegben.