Sokszor megjött, hozott mindenfélét,
Ezek közül egyet elmesélnék.
Még ifjú házas időszakunkban,
Boldog szép szerelmes mámorunkban.
 
A Pesti kedves Erzsi nagynéni,
Házában magához tudott venni.
Kedves férjem az unokaöccse,
Így albérleti pénzt nem kért tőle.
 
Az ezer forintos havi bérek,
Épphogy elég lett megélhetésre.
Alig történt megismerkedésünk ,
Máris közös lakásra gyüjtöttünk.
 
Lakáslehetőség után jártunk,
Majd döntőbizottság elé álltunk.
Gúnyos mosolyok ültek arcokon,
Mit akarunk ilyen fiatalon?
 
Nem szeretnénk mi ketten semmi mást,
Mint egy szerény családalapítást.
Fizetni kell ám kezdő összeget,
Nincs is annyi forint talán nektek.
 
Gúnyosan mondva fájó volt nekünk,
Ezt így megalázónak éreztük.
De beadtunk minden igazolást,
És reménytelenül vártunk tovább.
 
Egyszer csak jött a postás csengetett,
Egy hivatalos levél érkezett.
És végtelenné vállt az örömünk,
Sikongva hullott az örömkönnyünk.
 
Postás dupla borravalót kapott, 
Kiutalás oly örömöt adott.
Alapösszeget egybe fizetve,
a többit kamatmentes hitelre.
 
Háromezer harminc évig évente.
Végül öröklik majd a gyermekek.
Jutalomnak éreztük a lakást,
És megköszöntük a kiutalást.
 
Írta: Bíró Antalné
2018. 09. 29.