A még hosszú téli éjszakák alatt
Tágul a csend, létem jégvirágai
Mint amnéziás gondolatok nyílnak,
A múlt a fejemben, mégis távoli.

Alszik a fény, árnyak emelnek falat,
Vagy az el nem hangzott szavak, mondatok,
Talán megvigasztal majd a virradat,
Mikor a nappallal összeolvadok.

Kutyám odakinn kísértetre csahol,
Elkötik lovam, ellopják országom,
A kertek alján osonnak a titkok.  

Eladnak bennünket messze, valahol,
Kivonok magamból, és redukálok,
A megoldást végül mégsem találom.

2017. 01. 02.