Megpendítem húrját ”Molnár” citerámnak,
Milyen szépen dalol rajta még a bánat,
Milyen szépen sírja búját a szívemnek,
Igaz társa lészen fájó-keservemnek.

Megpendítem húrját kedves citerámnak,
Ha kedvem úgy tartja: mit nékem a bánat!
Úgy zengeti szavát, mintha sose volna
Bánat, és e világ mindig csak dalolna!

Hej, ha megpendítem, minden húrja zenget,
Hej, mi’ szépen tudja sírni a szerelmet:
Csók ég a húrjain, vágyak és remények,
Csak ő tud a szívnek, bájjal adni, szépet.

Ha öröm, ha bánat, néki csak az számít,
Hogy a nóta égjen, ha egyik, ha másik.
Mer’ ő tudja híven mindenik nótámat…
Hej, ha megpendítem ”Molnár” citerámat!

Rácz Endre ©
2016 05. 12. Szerep