Mindeközben gyermekeik iskolákban szerzett tudásával ismerkedtek.
     Hisz ők már ismerték a számok és betűk fogalmát, és megismerkedtek a könyvek világával is, amiből ők tanulhattak segítségükkel.
     Közben a hatalmi játszmák erősödtek, ami még több felé szakította a világot. Egyre nagyobb lett az elkeseredettség, ami inkább a dühöt hozta elő belőlük. Annyira elfejtették, honnan jöttek valójában, hogy kik ők, hogy elfelejtettek szeretni. Az igazi megismerések helyett mást választottak. Valami olyat, ami épp azt erősítette a világban, ami érzelmileg jelenleg többségükben bennük van, és abban minden volt, mint a jó boltban. Csak az nem, ami valójában igazi eredetük.
     Pedig az sok mindenben enyhülést hozott volna az életükbe. De pont azt táplálták, ami még nagyobb pusztítással járt. Egyre nagyobb mértékben folyt a kizsákmányolás is, de ebben a kizsákmányolásban már többről volt szó, a bolygójuk kincseit is lassan teljesen felemésztették. A levegő is egyre szennyezettebb volt, ami nagyobb változásokat hozott. Az évszakok egybeolvadtak, és ők egyre erősebben éltek meg olyan fájdalmakat, amiket a légkörváltozás is hozott magával. Nagyon nehéz volt ehhez is alkalmazkodni. Hisz csillapítani nem nagyon tudták.
     Egyik pillanatról a másikba berobbant valami az életükbe, aminek következtében a gyermekek száma is egyre csak csökkent. Egyre világosabbá vált számukra, hogy csak magukra számíthatnak. Nehezen vették tudomásul, hogy a változást a változás egyre gyorsabban követi. Ami, ki tudja, még hová vezet. Hisz annyi minden volt a világban már, hogy nehéz volt ezekhez alkalmazkodni. Ebbe volt, aki belezavarodott, volt, aki belehalt. Egyre több volt a baleset is. Hisz mélységei olyan hatalmasok voltak, hogy azt nem mindenki bírta el.
     Míg végül elkezdődött egy lassú lefolyású ébredés, ami teljesen mást indított el, mint amit gondolni véltek.
Ugyanis, nem csak ők kezdtek el ébredni, hanem bolygójuk is. Mintha megszállta volna a világot még egy olyan erő, ami már nem az emberek életét szolgálta. De azokat megkímélte, akik felismerték ezekben az erőkben is önmagukat. Mert náluk már elindult a szív ébredése. És ennek köszönhetően ők egy teljesen új és szebb világot ismerhettek meg, ugyanazon bolygón. Szép fokozatosan. Ők lettek előhírnökei annak az új világnak, ami a változások változásában majd idővel megszületik. Ha mindenki végre újra ismeri a szeretet nyelvrendszerét. Addig is, míg ez megtörténik, ami eddig volt a világban az ismétlődik.

Vége

Utószó

     A szív világa sokkal többet takar, mint gondolná az ember, egészen mások a mélységei, mint amit az elme mutat nekünk. Viszont ezeknek a mélységeknek köszönhetően emlékezni fogsz mindenre, amit elfelejtettél az idők során. A szívnek is van saját tudatrendszere, emlékei, bölcsessége, és azok bizony kemény dolgokra fényt derítenek. Ha végighallgatod, akkor rájössz, mi is van benned valójában.
     Hosszú az út, míg ezt megérted. Hisz a látszat sokszor csal. Nem minden sötét árny, és nem minden fény világosság.
     A szív mindig úgy kezdi a beszélgetést:
     - Szeretlek, és te?
    A szívem jobban ismert, mint én magamat, ő adott nekem szárnyakat. Úgy bízott bennem, mint senki más, végig fogta a kezem, pedig sokáig nem vettem róla tudomást. Köszönöm, hogy dobog értem, velem, nélküle nem élnék már. S lehet cudar a világ odakint, a szívem védelme, mindent felülírt.

S ami belül van, az örök,
el nem múló boldogság,
teljes önmagadon át.

Érezd.

TM