Kitaposott úton lépkedett a lábam,
lelkem nyugodalmát sehol nem találtam.
Holdvilágos éjjel Csillagokkal háltam,
pihe-puha ágyban szerelmemre vártam.

Nincsenek Csillagok, a Hold sem világít,
szerelmetes vágyam, már semmit sem áhít,
lábmelegítőmet beteszem ágyamba,
és horkolásomat sose hagyom abba.

Ha eljön a reggel, fájó taggal kelek,
hálóingem alatt sérvkötőt viselek,
a görcs hajnalonként bele áll lábamba,
botra támaszkodva vinnyogok magamba.

Ó drága Istenem mit tettem ellened?
Miért küldtél rám ily tükörjeges telet?
Ortopéd cipőmön frottir a fuszekli,
ám én igy is tudok dupla szaltót vetni.

Megkötött a gipsz már a törött bokámon,
lehet álmodozni pihe-puha ágyon.
Volt egyszer egy széplány és mi lett belőle,
vén banyát csavartak vizes lepedőbe.

Ha eljön az óra, nyugovóra térek,
és a Teremtőtől kis figyelmet kérek.
Hallgassa meg szépen utolsó imámat,
és ha majd felérek, ne fordítson hátat.

Bárányfelhőn ülve lábaim lógatom,
és eközben magam szorgosan nógatom,
légy boldog, nem vagy már terhe a világnak,
hidd el az angyalok fellegekben járnak.

Égi ösvényeken lépked majd a lábom,
lelkem nyugodalmát végre megtalálom,
fehér felhők között vetem meg az ágyam,
Halandókra hagyom minden buja vágyam.