Londonból érkezett ez a kis történet,
Hol a nagy ködben biz` minden megtörténhet.
Pár évvel ezelőtt, ködös téli estén
Indult volna haza megszokott út mentén.
Munkahelyén buli volt, összejövetel,
S mert nem lakott messze, hát gyalog indult el.
Kilépett a kapun, de nem látott semmit,
Sűrű köd borította s lepte el szemit.
Lábai vitték a megszokott irányban,
Tájékozódni nem tudott a homályban.
Nem látott semmit, csak a feketeséget,
Hiába is fürkészte az embereket.
A köd mindent a láthatatlanság sűrű
Köpenyébe burkolt, mint egy örvénygyűrű.
Fogalma sem volt róla, vajh` merre tovább,
Minden irány egyforma, s érzi, tétovább.
Egyszer csak ütemes lépésekre figyelt,
Közeledett egyre, s ő nagyon megijedt.
Megrémült, mi lesz, ha valaki megtámad,
Menekülni? Elfutni? Fut majd utánad.
Állt csak meredten, reszketve várakozott,
Még lélegzete is el-elakadozott.
Egy férfi közeledett biztos léptekkel,
Határozott volt, nem törődött semmivel.
Melléért. S akkor látta, a férfi vak volt,
S a sűrű téli ködről fogalma sem volt.
Köszöntötte, s ő visszaköszönt csendesen,
Majd elmesélte, eltévedt, de rendesen.
Szorult helyzetében most nem tud mit tenni,
Hol a lakótömb, hisz haza kéne menni.
S szólott a vak férfi, ismerem az utat,
Karoljon belém... s köd nyelte el nyomukat.
Nos, így ért haza Jack McArdle biztonságban,
Egy londoni, ködös, téli éjszakában.
2015. február 3.,
Jack McArdle: And that`s the Gospel truth (És ez a Szent igazság) története alapján