Élt egyszer vala, talán nem is oly régen
három hű jóbarát Isten kegyelmében.
Együtt koptatták az iskola padjait,
együtt élvezték az ifjúság napjait.

Honnan a barátság? Lehet, megkérditek,
egy évben, mindhárman egy napon születtek.
Tudták, a barátság egy életre szól majd,
nincs semmi, mi köteléket ketté szakajt.

Teltek-múltak az évek, s ők különváltak,
más célok, más gondok, amik rájuk vártak.
Egyikük tanár lett, a másikuk orvos,
a harmadik bohóc, ki sohasem morcos.

Nem feledték egymást, gyakran találkoztak,
egy kávé erejéig összefutottak.
Egészen addig, míg meg nem történt a baj,
mikor egyszerre jött nekik parancs: meghalj!

Mennyek kapujába is együtt érkeztek,
remélték, most már örökké együtt lesznek.
Így állnak az Úr ítélőszéke elé,
s kérdő tekintettel néztek Uruk felé.

Ketten közülük ott nyugodt szívvel álltak,
a tanár s orvos bebocsátásra vártak.
Tudták, hogy életükben mindent megtettek,
mit adtak, azzal értéket teremtettek,

Csak a kicsi bohóc félt, szinte reszketett,
nem adott ő értéket, csak nevettetett.
Az Úr színe előtt a földre borultak,
és irgalmat kérve az Úrhoz fordultak.

- Jól van, fiam - mondta csendben az elsőnek,
munkád által új tehetségek felnőnek.
Megérdemled sorsod, ragyogsz majd a mennyben,
úgy, mint a hajnalcsillag, hálás lelkekben.

Másodikhoz fordult, nagy mosollyal arcán
- Amit látok, fiam, hála sokak ajkán.
- Gyógyítottál, és rád mindig számítottak,
Ragyogni fogsz te is, mint sok ezer csillag.

A kis bohóc csendben lehunyta a szemét,
úgy várta megtörten az Úr ítéletét.
- Tiéd a mennyek országa, csak jót adtál,
hiszen lélekben mindig gyermek maradtál.

- Hogyha bánatos voltam, megnevettettél,
valami kedvességgel mindig megleptél.
Ha szomorú voltam, te megvigasztaltál,
minden könnycseppet azonnal felitattál.

A kis bohóc örömében szaltót vetett,
nem hitte, hogy ennyire hasznos lehetett.
Jókedvén az angyalok is mosolyogtak,
s a barátok eztán a mennybe vonultak.

A legjobbat az teszi, aki az embereket felvidítja, megnevetteti. 
(Erdődy Imre)
2022. május 25.