Nem volt Isten, kiben hittem!
Ajkamról nem hangzott imaszó!
Szegtem, szabályt, köveztem utat, 
hogy megtaláljam önmagamat.

Tagadtam a törvényt, 
miben hittem régen én, 
hogy minden ember önmagáért él,
és senki nincs, ki segítene,
a harcot az embernek egyedül kell vinnie.

Kapaszkodtam mindenbe,
minden élőbe, és minden holtba.
Támaszt nyújtottak a temető rideg keresztjei,
és a szülőföldem rögei alatt nyugvó,
megfáradt életei.

Sápadt arccal vállaltam ezer és ezer új csatát,
hogy bizonyítsam helyt állok magam.
Majd mikor zuhantam a semmibe le, 
elkapott erős kezével,
és megentett megtalált Istenem!