Szárnyal a lélek
fényalagútba`,
testtelen élet,
véges az útja.
Mennykapu ködben
áll a határon,
csend nyugodalma
érzik a tájon.
Íme a végcél,
melyre úgy vártál,
földi világban
épp ide vágytál.
Ősz öregember,
kulcs a kezében,
arca sugárzó,
béke szemében.
Várta a jöttöd,
biztat a hangja,
nyitja az ajtót,
lépj be, na, rajta!
Zendül a fanfár,
angyali kórus,
lelket elöntő,
mennyei tónus.
Víg-mosoly arcok
jönnek elébed,
benned a régmúlt
hirtelen ébred.
Mind, ki eléd jött,
tárva a karja,
fény-ölelését
számtalan adja.
Könnypatak árad,
ontja a lélek,
teljesül itten
az örök élet.
Csillaga gyullad,
fénylik az égen,
rád ragyog óvón
a földi létben.