Mennyei királyságom e szegény köztársaság
 

Nekem a hazám az e banán köztársaság,
így déli gyümölcs nélkül is égi királyság.
Hogy még létezik, már isteni csoda,
Jut még reggeli, híg ebéd és vacsora.
Bocskoros, vad hadak, mindenféle tanok
taposták, de már a létezése rangot
ad, egy évszázad alatt bejárt sok utat,
nem váltanak ruhát százhúszezres „urak.”
Ténfergő társaim, hallgatag emberek,
szinte csak hálni jár beléjük a lélek.
Hallom, emelik a nyugdíjat, az éhbért,
országomat adnám valós grafikonért.
Veszélyes üzemág az otthon és a család,
Látszat csend, nyugalom nyomort rejt és csapdát.
Rajta, magyar anyák sikoltva szüljetek,
majd szemetet szednek csodaszép gyermekek.
Mennyei királyság és bádog koronák,
hát, alapíts családot kapsz érte egy tanyát.
Nem kérnek mást tőled, mint hallgatást és vért
adókedvezményért, szivárgó segélyért.
Ingyen kioktatnak, szent kommunikáció,
Tested árulod, vagy ott a mosogató.
Párizsi retekre, londoni söntése
löttyentsd rá a sorsod a jövőn meremgve.
Szűz anya oltalma isteni kegyelmed
Immáron örökre tiéd és tiétek,
Ne lázadj, fogadd el, ha sorsod epe ízű,
a bennszülött élete csodás, nagyszerű,
Mondják a hazatért pénzzsákos mágusok,
bénultan hallgatom a bamba oktatót,
Elavult gépemet lassan pötyögtetem,
a pénzköteg hatalma, vélik, verhetetlen.
Van itt szélsőbalos, akad fasisztoid,
mennyei királyságban az ész haldoklik.

2018. 08. 20.