Kázmér a pénzét szerette,
Rókus pedig a lelkét simogatta,
Kázmér a pénzét akarta,
Rókus a lényét, a közelségét,
Kázmér sokszor kihasználta, szégyenbe hozta,
Rókus életen át szerette, óvta és vigyázta.
Kázmér többször is meglopta, majd elkerülte,
Rókus sohasem fogadott el semmit,
Csak azt kérte - költs mindent Magadra!
Kizárólag Magadra!
Rókus végül az efféle kázméroket végleg kizárta életéből,
Számukra innen fogva soha sem lesz feloldozás,
Kikunyerált pénzen megvásárolt szabadulás.
Ahol Rókus járt, oda Kázmér még álmában sem léphet,
Legfeljebb csupán áskálódva irigykedhet.

Az élősködő, mohón lapító, sunyi, hazug férgek,
Csupán ideig-óráig vezethetik félre a becsületes embereket,
Majd törvényszerűen és sorsszerűen,
Szánalmasan beteg lelkiviláguk áldozatai lesznek.
Ezt érdemlik, amihez a törvény ereje és Isten fog ítéletet mondani.
Elviselhetetlen lesz számukra a találkozás a tükörképükkel.

Megengedhető-e gyáva és perverz módon,
Kiskorú gyermeket megrontani és szexuálisan bántalmazni!?

Megengedhető e a társadalomban, hogy egyesek,
Mindenkit félrevezető, megtévesztő módon,
Magatehetetlen és idős, beteg, kiszolgálltatott embereket,
Kihasználnak, korlátoznak, ezáltal őket a halálba kényszerítenek!?

Eltűrhető-e, hogy  a temetőkben  a holtak emlékét meggyalázzák,
Kegytárgyakat lopkodjanak, ocsmány ruházatban ott megjelenjenek?
Van még bőven teendőnk a leleplezésekkel és a bürokráciával emberek!

Budapest, 2017. 05. 31.