Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Merengés egy domboldalon

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Dombocskáim között a tölgyek felett lemegy a nap,
A természet érzi, megállíthatatlanul közelít az ősz
A hatalmas erdő öles fái ringanak az esti szélben
Helyenként felbukkan még néhány kis színes virágszál.

Fokozatosan átadja egymásnak a stafétát a két évszak
Vajon megmászom még valaha újra a Zengő csúcsát?
Nézegetem a madarak önfeledt és szabad játékát 
Itt-ott kis mókus is előbukkan, majd hirtelen elsuhan.

A lakók is készülnek a télre, lassan elbúcsúzva
Jön-e újra majd, szükséges lesz-e még egy új tavasz?
Hozhat valami újat, vagy már unalmas a forgatag?
Menni kell, ha hívnának, de már egy levél sem érkezik
Rohanás a folytonos koncokért egyáltalán nem hiányzik.

Darabjainkat összerakva sántítunk apró célokért
Szárnyalások helyett épp csak elevickélve bandukolunk
A nulla szintért is vért izzadunk, agyonhajszoltan
Láthatatlan könnyeink arcunkon sűrű barázdákat szelnek.

Tíz-húsz örök nyertes kiváltság e közben folyton kacagva
A közös erőforrásainkat gátlástalanul felzabálva és mulatva
Másokat letaposva, a folytonos növekedés illúzióját kergetve
Levegőnket elrontó autóikból kevélyen kitekingetve
Gusztustalan munkamániájukkal mások életét megkeserítve
A lehetőségeket egymásnak elosztogatva, sokakat kirekesztve.

Pedig semmivel sem értékesebbek ők azoknál
Kik a létükért szenvedve, folyvást görcsölve
Bús tekintettel, elhagyott földutakon bujdokolva
Sosem mulatva, ismeretlenül, némán csoszogva
Fájdalmasan hazaérve, majd ott lerogyva
De a pofonoktól felerősödve és azokat elviselve
Védetté váltak az állandó szenvedésekre.

Nekik már semmi sem maradt a puszta létnél
Vajon az első ütéskor - ti dögunalmas kiváltságok
Lapos és gátlástalanul sunyi, gyáva sumákok
Mire mentek majd és vajon meddig bírjátok, ha kibírjátok.

A napsugaraink végleg el is szálltak már a fák mögött
Botorkálunk tovább a szélben, agyontépetten
Még talán ránk is vetül majd némán pici gyertyafény
Anyám patakokban ömlő könnyei, szenvedései és bánata
Szétszakította nagyon korán a szívem és a lelkem
Talán így lett sokkal elviselhetőbb mára a jelenem.

2022. október 8.

 

Rovatok: 
Vers