Meseszerű ködfátyolban
Tekintek a távolba
Reggelenként felébredve,
Szinte éber álmomban.

Múló évek, évtizedek
Vonulnak el előttem.
Szép emlékek, s szomorúak:
Az eddigi életem.

Csodálatos gyermekkorom,
Boldog ifjúságom,
Szüleimnek köszönhetem,
Valóság volt és nem álom.

Gyerekes kis ábrándozás
Volt életem szerelme.
Mit ér így az álmodozás
A szívnek nincsen értelme.

Múló évek, évtizedek,
Életemnek útjai.
Van, hogy kísértenek sokszor
Múltam szép s rút árnyai.

Öregedő szemem előtt
Fátyolosak az álmok.
Megérti a lelkem lassan
Mi volt igaz s mi álnok.