Egy kis kertes házban éldegél Nagyapa és nagymama, és a kertjük benyúlik az akácerdőbe, a Lónyai csatorna közelében.
    Egy reggel nagy csivitelésre ébredtek. Két kis fecske igyekezett fészket rakni a bejárati villanyégő búrájára. A madárvadász Hómancs, a fehér cica, ijedten ugrott el a küszöbről a hangos csivitre. Nem lapulhatott már a küszöbön zsákmányra lesve, mert Csí és Csivit addig kiabáltak, míg behúzódott félelmében a házba. Volt ott akkora ricsaj, ha meglátták, s mély zuhanó repüléssel fejét kopácsolták. A fekete puli csak nézte, nézte, amint száll a villásfarkú fecskepár újra meg újra egy-egy szál szalmával csőrében.
-   Vau-vau mit akartok a potyogó sárral? – kérdezte csodálkozva Puli.
-  Csip-csip vigyázz pásztorkutya, kergesd el a cicát! –adták ki a házőrzőnek a parancsot. Minden hajnalban megjelentek, meg este, és egyszerre elkészült a fészek, s kikelt két pici fióka. Hómancs ezentúl a hátsó udvaron verébre vadászott.
     Hajnali  madárfüttytől volt hangos az erdő a kert mögött. Harkály doktor is megjelent, kukacot kutatva: kop-kop, szarka csörgött vígan, társat keresve: csak erre-csak erre. Gerle turbékolt, barázdabillegető sétált be a kertbe, és Puli vigyázott, Hómancs el ne kapja.
   Cinkétől el kellett vinni a madáretetőt az ablak elől, mert Hómancs vadászösztönnel kileste és elkapta a gyanútlan kis kékmellényes sárgabegyes cinke Pankát. Nyitnikék-nyitnikék hangzik a virágos kertben a szőlőlugason. A kert fölött Kelep repült át, a gólya. Villanypóznán fészkelt a sarki ház előtt. Kora tavasszal érkezett előbb Tádé, egyedül, és csodálkoztunk, hogy párja nélkül.
– Talán elvesztette társát a hosszú vándorúton?  Eltelt egy hét, és még egy, a fészek csinosodott, nagyobbodott, és megjött a társ is, mire Tádé felújította az itthagyott fészket.
     Éppen őszi vándorútjuk előtt lezuhant a tavalyi társ, miközben a gólyafikat tanították kirepülni. Egy villanyhuzal árama megütötte. Nagymama megsiratta a kertbe zuhant hűséges gólyát. A kertben Kurutty családja a csatorna alól ugrándozott szúnyogra lesve: kvak-kvak – hangoskodtak bátran, mert tudták, hogy a gólyák csak átrepülnek a kert felett, a csatornánál vadásznak.  Avar zörrent egy csomóban, és kis tüskés gombolyagok futkároztak apró lábacskákkal. Puli vonított, amint kíváncsian bedugta fejét az avarba. Sün Samu családja bújt meg ott egy időre, de mire felnőttek a picinyek, kereket oldottak. Süni Terka nem mert velük itt maradni, inkább az erdő felé kerestek biztos szállást. Pedig Puli csak játszani hívta őket.
   Egy nyári reggel, közeledve az őszhöz, a kéményen tollászkodott Kelep, a gólya. Pontosan augusztus közepén, amikor még hétágra sütött a nap, s még csak estére köszönt be az ősz, a kert fölött körözve előbb Kelep, aztán Tádé, majd három-négy gólya, lassan a levegőben, hívó szóval. Egy száradó fa ágaira leszálltak sorra, csendesen. Mintha búcsúzni jöttek volna. Egy, kettő, három, majd huszonöt gólya a kert mögötti két fán.  Ünnepélyes csend ereszkedett le a köddel.
-  Kelep, kelep – szólt kettő közülük, búsan.  Még békát sem kerestek, pedig találhattak volna a kertben. Nem repdestek, csak némán álltak egy-egy ágon. Még reggel ott voltak, s egy bús keleppel köszönve elszálltak sorban. Honnan tudták a környék gólyái, hogy itt a gyülekező? Üzentek egymásnak.
    A fecskék is elcsendesedtek, közben megnőtt a két fecskefiók is. Repülni is megtanultak, már mint a nagyok, bátran. Fecske Bori és fecske Sanyi is felkészültek a hosszú útra. Szépek vörös fejükkel, halványsárga mellényükkel, hátuk sötétkék, farkuk villás fekete. Ilyen színes fecskéket még nem láttunk erre. Gyülekeztek, csiviteltek: csup-csup, csip-csip- csipogja Csí, repül az élen Csippel a csapat. Próbálgattak egyre többet, magasabbat, s a többiekkel találkoztak egy huzalon sorban csiviteltek. Talán tapasztalatot cseréltek, meséltek a hosszú útról, ami előttük áll. Később indultak, mint a gólyák, el sem búcsúztak a háztól, egyszerre csak elszállt a fecskeraj. Szomorúan néztek utánuk, de tavasszal biztos visszatérnek.
    Milyen szép is a vidéki élet! Boldogan jönnek az unokák a szürke városi panelből. A beton épületek nyüzsgésben nem tudják az emberek, hogy milyen a falusi élet zenéje a természet közelében. Amikor madárfüttytől hangos a reggel, amikor a kuruttyoló békák egymással feleselnek a nyáresti kertekben.