Van egy szép táj a nagy világban,
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában,
Hó takarja az ormot októberben,
Napnak ragyog, csillog fénye
Lenn a hegyek, dombok alján,
Házak húzódnak meg a lankán,
Szorgos kezek munkálkodnak,
Napkeltével ők is fenn vannak.
Bárány nyáj füvet nyírja,
Vígan dalol a pintyőke, a pacsirta,
Szabadságról dala szárnyal,
Istenhez szól a fohász dal.
Hol lehet ez az ország?
Hová isten adta az aranyát,
Tavak, szirtek, völgyek sziklák,
Mind, mind a napfelkeltét ragyogják.
Ez az ország „Meseország”,
Megcsodálnád, hogy, ha látnád,
Oltár kő van a hegyek ormán,
Istenhez a fohász onnan száll.
Meseország, mese tája,
Fürdik az októberi nap sugarában,
Tornyok, hegyek, tavak, dombok,
Meseországban lehetsz boldog.
Meseország, meseképe,
Hol jártam - én gondoltam tükörképe,
Szavam elállt, csodát láttam,
Én bíz ezen a napfelkeltén Erdélyben jártam.
2O13.1O.2O.Mosonmagyaróvár